Szechenyi 2020

1848 március 15.

1848 március 15.

Az 1848-49-es szabadságharcra emlékezünk.
Március 15-én a magyar emberek kokárdát tűznek ruhájukra és az épületeken is magyar zászlót lenget a szél. Ennek megünneplésére sajnos idén nem gyűlhetünk össze,nem hallhatjuk újra, hogy mi a haza – habár szívünkben érezzük – amelyért ha kell, térden állva áldozik az ember.


Hogyan kezdőd
ött a szabadság kivívása? 1848 elején Európa több városában forradalmak törtek ki: Palermóban, Párizsban, Berlinben, Délvidéken, Milánóban, Velencében, Nápolyban, Münchenben és végül Pest-Budán is feltámadott a tenger.

 

Az akkor még 100 000 lakosú Pesten a Pilvax kávéház volt a legnépszerűbb találkozóhelye az egyetemistáknak, ahol 1848. március 15-én a Pilvax Kör tagjai élükön Petőfivel, Jókaival és Vasvárival elhatározták, hogy maguk vívják ki a sajtószabadságot. Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Jókai, Batthyány, Vasvári, Irinyi, Bulyovszki, Landerer és Heckenast és még sokan mind a márciusi forradalom kiemelkedő alakjaivá váltak. Hallhattuk a 12 pontot, a proklamációt, hogy „Mit kíván a magyar nemzet?”.

Fiataljaink végigkísérték a márciusi forradalmi ifjúságot a Pilvaxból, az egyetemen át, a nyomdát elfoglalva, aztán a Nemzeti Múzeumhoz és a pesti Városházára. A nemzeti lobogónk, a trikolor színeiről is hallhattunk: a vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt szimbolizálja. A Nemzeti dal még erősebb hitet adott az embereknek, amelyet Petőfi több helyen is elszavalt: “Talpra magyar, hí a haza, itt az idő …”.

Ezek után legalább 20ezer ember vonult a Dunán át a Várba a Helytartótanácshoz, hogy megnyissa Táncsics börtönének ajtaját. Este díszelőadásra hívták az érdeklődőket a Nemzeti Színházba, ahol Katona József Bánk Bán című darabját adták elő.

A márciusi forradalom nagyon erős kiáltás volt, amelynek hangja Bécsig hallatszott. Megalakult az első felelős magyar minisztérium.

Pesten vér nélkül győzött a forradalom!

„Kokárda lengett, zászló lobogott, a költő kérdett, és felelt a nemzet…”. Fiataljaink nemzeti identitást erősítő dalokat énekeltek: „Magyarország, Magyarország…”.

Emlékezünk… és hogy mire emlékezünk?

  • Magyarország múltjára, hogy legyen jövője;
  • a szabadság kivívásának fordulataira;
  • Magyarország függetlenségéért vívott példaértékű magatartásra;
  • a lelkes forradalmi ifjúságra, akik önfeláldozó hazafiassággal éltek;
  • azokra, akiket sokan követtek.

Hazánk, nemzetünk, szülőföldünk jövőjét előtérbe helyezve Veres Péter szavaival értettünk egyet: „Én nem mehetek el innen…”

Hazádnak rendületlenül, Légy híve, ó magyar…